TÖRTÉNELEM TÉTELEK
|
Róma Földrajz: Az Itáliai félszigeten, az Appeninek vonul végig É- D irányban. É: Alpesi hegység. Ny: Ligur- tenger, Tirrén- tenger, Korzika, Szardínia. D: Szicília, Jón-tenger, Földközi- tenger. K: Adriai- tenger. (térkép 11/c) Betelepülők: Őshonos népek voltak az ligurok, valamint Szardínia (szárdok), Korzika és Szicília őslakói. Italicus népek (latinok és szabinok). Betelepültek az etruszkok és a görögök is. Városalapítás: I. e. 753 – a monda szerint Mars isten fiai Romulus és Rémus alapították, Romulus lett az első királya. 7 dombon nyugszik a város. Korszakok: - 3 korszakról beszélhetünk: Királyság kora; Köztársaság kora; Császárság kora. 1. Királyság kora (753- 510-ig) 2. Köztársaság kora (510- 31/27-ig) 3. Császárság kora (31/27- 476-ig) 1: a királyság kora két részre tagolódik: I: a preetruszk korra (i. e. 753– i. e. 616) II: etruszk uralom időszakára (i. e. 616– i. e. 510) 2: köztársaság kora: Két nagy társadalmi réteget különböztetünk meg a Patríciusokat és a Plebejusokat 1. Patríciusok: A Római Köztársaság kezdetén a patríciusok az állam irányító csoportját képezték. Patríciusnak születni kellett, család szerint öröklődött. 2. Plebejusok: Az ókori Rómában a plebejusok a korlátozott jogú polgárságot alkották. - A lakosság növekedése a plebejus réteg növekedésével járt együtt és így egyre nagyobb ellentét feszült a két társadalmi réteg között. A Patríciusok megpróbálták megtartani eredendő jogaikat és elnyomták a plebejusokat, ám a létszámbeli fölény és az elnyomás által létrejött feszültség lépésre ösztönözte őket. - i. e. 494 - Politikai jogaik kiterjesztéséért vívott küzdelmük egyik eszköze a katonai szolgálat megtagadása volt. Először i. e. 494-ben éltek vele, amikor fegyveresen kivonultak Rómából (secessio), és szent hegyükön, az Aventinuson gyűltek össze. A patríciusok a háborús helyzetben kénytelen engedményeket tettek, létrehozták a néptribunus intézményét, amely a két szent és sérthetetlen (sacrosanctus) néptribunust (számuk később 4-re, majd 10-re emelkedett), ill. ezek segítőit, a két aedilis plebist választotta meg. - i. e. 450 - A második nagy előre lépést jelentette a plebejusok polgárjogi harcában a XII táblás törvények megszövegezése. • FONTOS: megszűnt a házassági tilalom a két társadalmi réteg között. • Enyhítették az adósok terheit • Minden évben 1 consul plebejus lett. - i. e. 443. Tulliusi Alkotmány (timokratikus alkotmány): 5 vagyoni osztályba sorolta a lakosságot, ez lett a hadsereg besorolásának az alapja is. - i. e. 367. Licinius-Sextius féle földtörvény: egy család legfeljebb 500 jugerum (római hold, kb. 230 hold) földet kaphat ingyen. - i. e. 326 - Eltörölték az adósrabszolgaságot. - a társadalmi rétegek közötti különbségek 300 környékére elmosódtak és a patrícius családok száma egyre csökkent a társadalmi keveredés okán. Hódítások: Az i. e. 4.–3. században Róma megszilárdította hatalmát Közép- és Dél-Itáliában. Északon visszaverték az újabb gall betöréseket. Az i. e. 326–304 közötti II, majd az i. e. 298–290 közötti III. szamnisz háborúban végképpen meghódoltatták a szamniszokat és hadviselésre, kötelezték őket. A szamnisz területek megszerzésével Róma közvetlenül szomszédos lett a görög városok területével. - pürrhoszi háború (i. e. 282–i. e. 272): Pürrhosz (meglepetést keltő harci elefántjait bevetve) i. e. 280-ban Hérakleiánál, majd i. e. 279-ben Asculumnál nagy veszteségek árán először legyőzte a római sereget. A római seregek újabb támadásukkal i. e. 275-ben Beneventumnál megverték, és visszavonulásra késztették a görögöket. Ezzel Róma megszilárdította hatalmát Dél-Itáliában is. Társadalmi átalakulás: Róma itáliai uralmának megszervezésével együtt létrehozta az itáliai védelmi szövetséget; amely a következőképpen épült fel • Róma város, a római területek és coloniák polgárai, ill. a római polgárjogot kapott törzsek • Római polgárjogot kapott, de szavazat nélküli települések (municipia); • Autonóm, ill. a római fennhatóságot elismerő szövetségesek (socii, foederati). A plebeiusok polgárjogi küzdelme lezárulásával Rómában új elit alakult ki, a nobilitas: ez egyrészt az arisztokráciát (senatori rendet) jelentette, másrészt az olyan családokat, amelyek már adtak consult. Pun-háborúk:Az I. pun háború (i. e. 264–241) 23 éves hadakozásai a rómaiak számára a Szicília feletti uralom megszerzésével fejeződtek be. Szicília lett az első római provincia, s rövidesen követte Szardínia és Korzika. A II. pun háború (i. e. 218–201) során a Hannibál vezette karthágóiak mélyen benyomultak Itáliába, ahol a leigázott észak- és dél-itáliai törzsek nagy része (gallok, szamniszok, lucanusok, bruttiusok) is melléjük állt. Végül a rómaiak megsemmisítő vereséget mértek rájuk. Az I. pun háborúval Szürakuszai (Szicília), a másodikkal Karthágó dőlt ki a versenytársak közül. A Földközi-tenger nyugati medencéjében Róma volt az úr, keleten azonban a görög világ virágzott. A III. pun háború (i. e. 149–146) Karthágó végleges elpusztításával zárult: a várost lerombolták, s az állam területét Africa néven provinciává tették. A hódítások következménye: hogy Rómának jóval nagyobb területet kellett kordában tartania. Az elfoglalt területeken lázadások törtek ki és Rómának intézkedéseket kellet hoznia a problémák orvoslására. Állandó haderőt kellet biztosítani az elfoglalt területeken, mivel a birodalom nagysága miatt a mozgósítások túl lassúnak bizonyultak. Az állandó római haderő zömét a római kisbirtokosok és az itáliai szövetséges területek parasztsága tette ki. Az adó behajtása is problémát jelentett, így ezt a feladatot „privatizálták”, behajtó társaságokra bízták. Így gyakran előfordult, hogy a paraszttól a tényleges adó többszörösét vették el és a különbözetet megtartották. A kisbirtokosokat felváltották a nagybirtokosok (latifundiumok, óriásbirtokok jöttek létre), így a munkanélküliek Rómába költöztek és itt alkalmi munkából és szavazataik eladásából éltek. Gracchusok reformmozgalma: A két Gracchus-fivér, Tiberius és Caius reformmozgalma ilyen helyzetben alakult ki. Az idősebb Tiberius, az i. e. 133. év néptribunusa kísérletet tett a kisbirtokok számának növelésére. Ez gazdasági szempontból visszalépés volt, ám katonai és szociális szempontból mindenképpen előnyös lépés lett volna. Célját a Licinius-Sextius-féle földtörvény megújításával kívánta elérni, azonban csak az állami földekből bérelt birtokrészeket érintette volna a földosztás. A megcsonkított birtokok gazdáit még kártérítésben is részesítették volna a pergamoni államkincstár vagyonából, amit a hellenisztikus ország utolsó királya, III. Attalosz hagyott Róma népére. Tiberius Gracchus elérte, hogy háromtagú földosztó bizottság jöjjön létre, ami azonnal megkezdte a munkát. A senatori rend és Gracchus ellenségeskedése i. e. 132-ben fajult tettlegességig, amikor - törvénybe ütközően - Gracchus másodszorra jelölte magát tribunusnak. Mivel a senatus többsége elutasította a tribunus elítélését, az arisztokraták egy csoportja fegyveres akciót szervezett Gracchus ellen, akit 300 társával együtt lemészárolt. Emlékét a plebs sokáig szentként tisztelte. Kr. e. 123-ban tribunussá választott Caius Gracchus, Tiberius öccse úgy döntött, hogy minél szélesebb tábort fog kialakítani magának a nobilitas ellen. Ügyének a szövetségesek mellett a hadsereget, a plebset, a kisbirtokosokat és a lovagrendet is maga mellé akarta állítani. Kezére játszott az a körülmény, hogy időközben lehetőség nyílt a tribunusok újraválasztására. Caius haladéktalanul felújíttatta bátyjának földtörvényét, javította a hadseregben szolgálók helyzetét és a provinciák adóbérlőinek is kedvezett. Intézkedett a római szegények ingyen gabonával való ellátásáról. Új coloniák telepítését javasolta, többek között a lerombolt Karthágó helyén is. Második tribunusi évében pedig javasolta, hogy az itáliai szövetségesekre is kiterjesszék a római polgárjogot. Az elkövetkező időszak törvényei felszámolták a Gracchusok vívmányait: a háromtagú bizottság munkáját berekesztették, a kiosztott földeket eladhatóvá tették, a későbbiekben, pedig megtiltották az állami földek kiosztását. A kisbirtokosok, a szövetségesek és a hadsereg problematikája továbbra is megoldatlan maradt. Marius - Hadseregreformja - nincstelenekből szervezett sereget, 16 évig tartó katonai szolgálat, folyamatos kiképzés, zsoldot kaptak, ellátást és egységes fegyverzetet és egyenruhát. Leszerelés után földet kaptak. Kr. e. 91-ben Livius Drusus néptribunus: felújította a földosztást, és a szövetségek egyenjogúsítására is javaslatot tett. A szenátus azonban ellenállt, majd Livius Drusus meggyilkolása az itáliai szövetségesek háborújához vezetett. Elszakadtak Rómától, és külön államokat alapítottak. Nagy eredménye, hogy már nem csak a rómaiakra, hanem Itália minden szabad polgárára kiterjesztették a római polgárjogot. Kr. e. 82-ben kirobbant polgárháború idején Sulla, az optimata párt kiemelkedő alakja zsoldosseregével Rómára támadt, s diktatúrát hozott létre. Célja a szenátusi arisztokrácia hatalmának visszaállítása. Politikai ellenfeleit legyilkoltatta. Számára a diktatúra nem cél volt, hanem eszköz, ezért Kr. e. 79-ben lemondott hivataláról. Rabszolgák: Az első két pun háború során mintegy 120.000, a makedón–görög háborúkban legalább 250.000 rabszolgát importáltak. A Délosz-szigeti rabszolgapiacon naponta több ezer rabszolga cserélt gazdát. Rabszolgalázadások már az i. e. 2. század elejétől fel-fellángoltak Itália különböző területein. Az első komoly felkelés Szicíliában tört ki i. e. 138-ban. Elbukott. I. e. 104-ben tört ki a szicíliai rabszolgák második felkelése. Ez a felkelés is elbukott. A leghíresebb rabszolgafelkelés, melynek Spartacus a gladiátor volt a vezetője, i. e. 73-ban, Capuában tört ki. A lázadók serege egy év alatt legalább 100.000 fősre duzzadt. A kezdeti sikerek után i. e. 71-ben a Crassus vezette római sereg Apuliában legyőzte a rabszolgák seregét: mintegy 60.000 rabszolga maradt a csatamezőn. Háborúk az i. e. 2. század végén: A numídiai háború (i. e. 111–105) Jugurtha numida király egyeduralma ellen irányult. Amikor Numidia fővárosának, Cirtának elfoglalásakor Jugurtha katonái meggyilkolták az ottani római kereskedőket, Róma hadat üzent. Római győzelemmel végződött. A köztársaság válsága: A köztársaság válságát, azaz a polgárháborúk korát hagyományosan a Gracchusok korától számítják. A Gracchusok tevékenysége, törvénykezése már felvetette azokat a problémákat, amelyek megoldatlansága azután meghatározta a Kr. e. I. sz. első évtizedeinek (most már fegyveres) politikai küzdelmeit. Rómában lassan elmérgesedett a helyzet a Néppárt (demokraták) és a Senatori Párt (optimaták) hívei között. A Pártok közti háborúskodás véres összecsapásokkal fejeződött be. Eközben keleten is komoly háborúskodás zajlott. A Földközi-tengeren kalózok garázdálkodtak, szinte ellehetetlenítve a kereskedelmi hajózást. A politikai élet folyamatos széthullást mutatott. LETÖLTÉS | ||||||||
|
|
||||||||